A természet törvényei és az élet törvényei

Kopernikusz 1543-ban számolt be felfedezéséről, miszerint a Nap és nem a Föld a Naprendszer központja. Ez bizonyára fontos felfedezés volt, de ez a tény, hogy nem a mi bolygónk az univerzum közepe, már jó ideje így volt – a teremtés óta.

Másvalaki pedig arra jött rá, hogy a Föld gömbölyű, és nem lapos. Nem is olyan sok ideje annak, hogy ilyen állításokért az emberek akár az életükkel is fizethettek. De ki gondolta volna a nagyapáink közül, hogy a kisunokáik egyszer a zsebükben olyan telefonokkal fognak járkálni az utcán, amelyek segítségével bárkivel és bármikor tudnak beszélgetni az egész világon? A technológia viszonylag egyszerű – ha már ki van fejlesztve.

A természet törvényei akkor is léteztek, amikor az ember még nem ismerte őket – igazából az emberek a legtöbbet még mindig nem ismerik, jóllehet a természet törvényei 100%-ig kivétel nélkül helyesen működnek minden körülményben, és minden emberre vonatkoznak. Ez mindig így volt és így is lesz.

A természet törvényeinek megfelelői a szellemi élet törvényeiben is megtalálhatóak – a természet szellemi törvényei. Ez egyetlen dolognak a két oldala, melyeket különválasztani nem lehet, ahogy az érmének két oldalát sem lehetséges különszedni. Azonban míg a természet törvényei egyre jobban érdekelték az embereket – hiszen azok reményt adtak egy szebb és gazdagabb jövőre –, sajnos a szellemi élet törvényei felé egyre kevesebb érdeklődést tanúsítottak.

Vegyünk néhány példát ezekre a hihetetlen élettörvényekre:
„Aki mást felüdít, maga is felüdül.” (Péld. 11,25.)
„Kérjetek, és adatik nektek.” (Máté 7,7.)
„Adjatok, néktek is adatik.” (Lukács 6,38.)
Ne felejtsük el a legfontosabbat:
„Aki magát megalázza, felmagasztaltatik.” (Lukács 14,11.)
Egészen egyszerűen úgy kell tennünk mindnyájunknak, mint Kopernikusz: az legyen a kiindulópontunk, hogy itt isteni igazságról van szó. El kell hinnünk, hogy így van mindig, minden körülményben, minden emberre vonatkozóan, minden időben.

Ugyanis Istennek nincs szüksége speciális intézkedéseket foganatosítania annak érdekében, hogy a törvényei működjenek. Ugyanígy vajmi kevés beavatkozásra van szüksége, hogy az ígéretei beteljesedjenek, amennyiben betöltjük az azokhoz tartozó feltételeket. Isten nem személyválogató – csak egyszerűen hagyja működni a törvényeit. (Róma 2,11-16.) Azonkívül gyakran beavatkozik a természetbe és az életünkbe is. Az Alkotó az alkotás felett áll, de a beavatkozása nem hágja át az élet törvényeit. Nem, Ő teljes összhangban van alkotásával.
Miért van olyan kevés növekedés és fejlődés? Miért van olyan kevés öröm és szellemi közösség? Miért a Szellem kijelentésének hiánya? A válasz egyértelmű: Nem jutottunk hitre! Még mindig azt hisszük, hogy „a Föld lapos” és hogy „én vagyok az univerzum közepe”.

Talán itt az idő, hogy elkezdd vizsgálni a „szellemi tudományt”?

Ez a cikk az „Elrejtett Kincsek” című újság norvég változatában jelent meg 2003 áprilisában.
© Copyright Stiftelsen Skjulte Skatters Forlag