Az Úrnak féleleme: Áldás minden lehetséges módon

„Ismervén tehát az úrnak félelmét, embereket térítünk.” 2. Korinthus 5:11

Az apostolok kegyességgel és félelemmel szolgálták az urat. Beletekintettek Jézus nagyságába és jóságába, szentségébe és tisztaságába. Megismerték izzó gyűlöletét a bűn minden formája iránt, és égő szeretetét az emberek iránt, hogy megszabadítsák őket a bűn hatalmától. Ők tudták, hogy ez egy véres harc volt, amit Jézus folytatott, és hogy Ő nem kímélte magát semmitől, még a haláltól sem az emberek megváltásáért.

Mikor Jézus felvitetett és nekik folytatniuk kellett az Ő cselekedeteit és életét az emberek között, nagy félelem jött rájuk. Feladatuk volt egészen és teljesen megnyerni az emberek szívét Krisztus számára és a hitnek engedelmességére vezetni őket az által, hogy ők maguk jó példák a beszédben, magatartásban, szeretetben és tisztaságban. Amint az Atya elküldte Jézust a világra, úgy Jézus is elküldte őket a világra. Az volt a dolguk, hogy az ő világosságuk ragyogjon az emberek számára, hogy lássák jó cselekedeteiket és dicsérjék mennyei Atyjukat. (Máté 5:16) Emiatt volt bennük félelem az Úr iránt.

Jézus megbízottjai

Ők voltak Jézus megbízottjai egy gonosz és hitetlen világ közepette, és ők tudatában voltak felelősségüknek és félték az Urat. Nekik kellett Krisztus ügyeit folytatni győzelmesen és gondoskodniuk arról, amiről Ő akarta, hogy gondoskodjanak. Nekik kellett tanítaniuk az embereket megtartani azt, amit Jézus megparancsolt, hogy meg tudjanak állni szentül és kifogástalanul Isten arca előtt.

Szemtanúi voltak az Úr haragjának, amikor megítélte Anániást és Szafirát, és nagy félelem jött az egész gyülekezetre. Ezért hirdették nagy erővel azt is, hogy szentség nélkül senki nem látja meg az Urat. (Zsidók 12:14) „Ezért tehát vessétek le a hazugságot, és mondjatok igazat, mindenki a felebarátjának,” Efezus 4:25. „Szabaduljatok meg végre ettől az elfajult nemzedéktől!” Apostolok cselekedetei 2:40. Mikor ők beszéltek, akkor mint Isten Igéjét szólták a Szellem erejében, nagy félelemmel és rettegéssel. Hitük nem az emberi értelmen alapult, hanem Isten erején. (1. Péter 4:11; 1. Korinthus 2:1-5) Ők nem hamisították meg Isten Igéjét a nyereségért és dicsőségért, hanem az igazság nyílt hirdetése által ajánlották magukat minden ember lelkiismeretének Isten előtt. (2. Korinthus 4:2) Tudták, hogy az emberi szavak üresek voltak, és hogy kizárólag a kereszt tiszta és hamisíthatatlan Igéje volt Isten ereje a bűnből való szabadulásra.

Ebben az időben Jézusnak a megbízottjaiként és követeiként élünk, hogy Isten ügyeit győzelemre vezessük, és hogy felmagasztaljuk Jézusnak nevét az emberek között. Minden ember Jézus drága vérébe került, tehát ne legyünk közömbösek az ő lelkük megváltására nézve. A mi feladatunk olyan, mint az apostoloké, megnyerni az emberek szívét teljesen és egészen Krisztusnak, a becsületességnek, az igazságnak, a szeretetnek, hosszútűrésnek, alázatnak stb., azáltal, hogy mi magunk jó példaképek vagyunk. Legyen meg az Úr félelme a mi saját szívünkben!

Tedd az Úr cselekedeteit

Ismernünk kell a félelmet és felelősséget, így gondoskodva az Úr cselekedeteiről ott, ahova helyezett minket az életben. Soha ne jöjjünk össze közönyösen, hanem mint közbenjárók, mint akik felelősséget vállalnak arra, hogy minden Jézus Krisztus dicsőségére lehessen.

Az Úrnak félelme majdnem eltűnt a földről, és kevesen dolgoznak a saját és mások megmentésén félelemmel és rettegéssel. (Filippi 2:12) Az Úr félelme áldásként munkálkodik minden lehetséges módon. Azon kívül, hogy ez vezet minket az emberek megnyeréséhez, ez egy erős menedék és az élet forrása is. (Példabeszédek 14:26-27) Tiszta és megáll mindörökké. (Zsoltárok 19:10) Gyűlöletet munkál minden gonosz, kevélység és felfuvalkodás ellen.  (Példabeszédek 8:13) Bölcsességet ad és meghosszabbítja az életet. (Jób 28:28; Zsoltárok 111:10; Példabeszédek 10:27)

Akik félik az Urat, fel lesznek jegyezve az Isten emlékkönyvébe, és azon a napon, mit az Úr szerez, az Ő tulajdonává lesznek, és feltámad nekik az igazságnak napja gyógyulással az Ő sugaraiban. (Malakiás 3:16-17; és 3:20)

Ez a szerkesztett változata annak a cikknek, amely először norvég nyelven jelent meg a BCC Skjulte Skatter (Elrejtett Kincsek) című folyóiratában 1944 szeptemberében, „Az Úrnak félelme” címmel.
© Copyright Stiftelsen Skjulte Skatters Forlag