Egyedül ez határozza meg boldogságodat

Belegondoltál már abba, hogy te magad vagy az egyedüli személy, akinek hatalma van a reakcióid felett?

Boldogságod vagy boldogtalanságod attól függ, hogy hogyan reagálsz az emberekre, és az élet eseményeire. Igen, kizárólag ez határoz meg mindent életedben.

Minden, amit mások mondanak vagy tesznek, és minden, amivel utadon találkozol, önmagában nem jelent semmit boldogságod, vagy boldogtalanságod kérdésében; sem el nem vesz belőle, sem hozzá nem tesz. Ez hamisan hangzik, mert az általános vélemény és beszéd más. Viszont mégis ez csodálatos igazság! Minél többször kipróbáljuk, annál jobban meggyőződünk erről.

Senki nem vehet rá a bűnre!

Aligha van nagyobb bolondság, mint magamat mentegetni és másokat hibáztatni. Amit mások mondanak vagy tesznek, az az ő boldogságuknak, vagy boldogtalanságuknak jelent valamit, de számodra a legkevesebbet sem. Az én saját bűnöm az oka annak, hogy a különböző dolgokat rosszul fogadom, és rosszul viselkedem velük szemben. Ez határozza meg, hogy azok káromra, veszteségemre lesznek. Kézenfekvő a gondolat, hogy a mások cselekedete vagy szava ártott nekem. Ebben úgyszólván minden ember olyan biztos, mint 2×2=4. Ennek ellenére ez nem így van.

Ahhoz, hogy olyan módon fogadhassad a dolgokat, hogy a boldogságod növekedjen – ne pedig csökkenjen – ahhoz radikálisan keresned kell a bűn hatalmából való megváltást és szabadulást. Csak így tudsz jól viszonyulni minden emberhez és minden eseményhez. Így sohasem lesz megzavarva a boldogságod, sőt inkább növekedni fog.

Kísértés = Lehetőség

A következő példa bemutatja azt a hibát, melyet a legtöbb ember elkövet: Valaki valami rosszat tesz neked. Te nem tűröd el azt, hanem te magad is haragos leszel. Ekkor azt gondolod, ha ő nem mondott volna neked ilyeneket, vagy nem tette volna azt, amit tett, akkor nem lettél volna haragos. Tehát a hiba a másikban van. A látszat ezt mutatja, de ez hamis látszat, mégpedig nagyon hamis.

Az igazság az, hogy más hibája által meg lettél próbálva. Így lehetőséget kaptál újabb győzelemre, egy végérvényes győzelemkoszorúhoz! Ehelyett azonban elestél a kísértésben. Ez a te hibád és a te gonoszságod miatt történt.

Abszolút nem helyes, ha azt mondod, hogy azért estem el, mert ezt, vagy azt mondták, vagy tették velem. Nem! Hanem ezáltal a te gonoszságod láthatóvá lett, ami amúgy is benned volt. Tulajdonképpen nem azért estél el, mert az a másik ember megbántott, vagy rosszat tett, hanem azért, mert még nem szabadultál meg a bűn hatalmából. Te cselekszel hamisan, ahogy ezt tenni szokás, emberi, bűnös módon. Pedig ez egyáltalán nem lett volna kötelező. Fogadhattad volna isteni módon is, és győzelmet arattál volna. Csodálatos alkalmad volt, melyet rosszul használtál ki.

Számítási hiba azt gondolni, hogy természetesen vagy törvényszerűen haragosnak kell lenned, amikor a másik rosszat tesz neked. Ez teljesen hamis! Persze a helytelen reakció mindaddig elkerülhetetlen, amíg gonoszság van benned; de lásd meg, hogy van szabadulás attól, hogy a megszokott módon reagálj. Olvasd csak el János III. levelét!

Reakciók – életre vagy halálra vezetnek

Ha Éva másként reagált volna, akkor mondhatta volna a kígyónak, hogy nekünk itt nagyon jó, és nincs szükségünk arra, hogy együnk a tiltott gyümölcsből. Ebben az esetben nem lett volna bűnbeesés, amit gonosz lelkiismeret követett. Nem lettek volna kiűzve az Éden kertjéből, nem lett volna betegség és halál.

Ádám is tehetett volna másként, elutasítva az Éva által felkínált tiltott gyümölcsöt, így a bűn nem jutott volna be a világba.

Ha Jézus másként fogadta volna – például minden dologban csak az igazságot akarta volna keresztülvinni, és abszolút nem akart volna igazságtalanságot elszenvedni – akkor egyáltalán nem lehetett volna engesztelésül és megváltásul. Ebben az esetben, mint Igaz, az ő igazságával az Atyánál marad, és mi mindnyájan elveszünk. Milyen kimondhatatlanul nagy és kimondhatatlanul jó, hogy Ő szeretettel reagált minden cselekedetében!!!

Lehet megingathatatlan örömöd

Te is, ha elszenveded az igazságtalanságot, úgy másokat megnyerhetsz, akiket másként soha nem tudnál megnyerni. Nagyon buta dolog és végzetes civakodni és pereskedni felebarátoddal. Ehelyett viselkedhetsz minden helyzetben úgy, hogy meg tudd őrizni boldogságodat függetlenül attól, hogy milyen helyzet jön, vagy milyenek az emberek.

Hogyha egy embernek kevés az élelme, vagy csak kenyeret ehet, ez önmagában még nem jelent boldogtalanságot. Azonban, ha elégedetlen azzal, amije van, többet, jobbat követel, és ugyanakkor gonoszt gondol azokról, akik bővelkednek – ez az, ami boldogtalanná teheti őt. Minden kétséget kizáróan az dönt el mindent – és nem más – hogy hogyan reagálok a dolgokra. Egyszerű, de csodálatos igazság!

Az Isten tökéletes vezetésében való hit nagy segítség arra, hogy mindig jó módon reagáljunk. Határozott hitem és meggyőződésem lehet, hogy minden a legjobb javamra van. (Róma 8:28) Így mindenkor örülhetek. Ilyen igaz és jó előrelátással gondoskodik Isten rólam! Milyen hűségesen őrködik Ő felettem!

Bízni Istenben egy tragédia esetén

Hogy viselkedjek szerencsétlenség, vagy halálesettel szemben? Itt ugyanaz érvényes, mint minden más dologban. Ahhoz, hogy Isteni módon reagálhassak, természetesen az Isten megváltása által istenivé kell lennem. Istentelen személy istentelenül reagál, de az isteni személy az isteni módon reagál. Más szóval gyökeres megváltás kell ahhoz, hogy úgy járhassak el, ahogy kell.

Az Igében úgy van írva: „Vajon lehet-e baj a városban, amit nem az Úr szerezne?” Ámos 3:6 „Nemde két verebecskét meg lehet venni egy kis fillérért? És egy sem esik azok közül a földre a ti Atyátok akarata nélkül. Néktek pedig még a fejetek hajszálai is számon vannak.” Máté 10:29-30 Ezzel kapcsolatban így gondolkodhatok: „Isten tudta mi az, ami a legjobb javamra van, és meg is tette azt még akkor is, hogyha az olyan szomorú is és nem kívánatos szerencsétlenség. Mégis úgy volt a legjobb, ahogy ez történt. Ki mondhatna ennek ellene? A legjobb és a legbölcsebb Isten nekem a legjobbat szánta.”

Ahhoz, hogy így reagáljak, muszáj teljes szívemből végérvényesen végeznem azzal, hogy bízzak a saját értelmemben és ezzel egyidőben formálva kell lennem Istentől, hogy meghajtott, alázatos és szelíd indulatom legyen. Akkor megőrzöm mélyen fekvő békességemet és nyugalmamat, bármilyen fájdalmas is a helyzet.

Ha szeretteink közül valaki rossz állapotba kerül, vagy elhagyja Istent, természetesen arra gondolok: „Miért nem bírtam ezt megakadályozni?” Isten, aki tökéletes a szeretetben, nem akadályozta meg ezt, ezért megőrzőm az Istenbe vetett nyugalmam és békességem ebben az erősen kínos helyzetben, még ha ez kimondhatatlanul szomorú is. Aggodalmaskodásunkkal egy hajszálat sem tehetünk feketévé vagy fehérré.

Vajha ez a mindent átfogó, leírhatatlanul hatásos és kimondhatatlanul nagy igazság mindig világosan és elevenen állna a szemünk előtt! Nevezetesen az, hogy a reakciónk a boldogságunk egyetlen meghatározója!

Ez egy szerkesztett kivonat a „Hogyan fogadod” című nyomtatványból, melyet először norvég nyelven tett közzé az Elrejtett Kincsek kiadó 1957-ben.
© Copyright Stiftelsen Skjulte Skatters Forlag