Tudtad, hogy kísértve lenni nem ugyanaz, mint vétkezni?

Eldöntöttem, hogy Jézus tanítványa akarok lenni, és tudom, hogy ez azt jelenti, hogy soha többé nem kell, bűnt tegyek. A fejemben már eldöntöttem, hogy csak a jót akarom tenni, és ezt nem adhatom fel a kísértés órájában. De ez nem olyan könnyű! Annak ellenére, hogy a jót akarom cselekedni, megjelenik a bűn. Lehetséges legyőzni a bűnt, amikor az érzéseim annyira erősek?

Épp az autómban ülök az egyik barátnőm kocsifeljáróján. Megbeszéltük, hogy 7:45-kor felveszem őt. 7:50-en van, és ő még mindig nem jött ki a házból. 8-ra kell odaérnünk. Tudom, hogy tudja, hogy itt várok, mivel már kétszer megnyomtam a dudát. Ingerültnek és türelmetlennek érzem magam. Minden reggel ezt csinálja. Szeretnék most jól beolvasni neki.

Szörnyen érzem magam. Annyira szeretnék kedves és türelmes lenni, és most mégis itt vagyok türelmetlenül és ingerülten… újra. Azt érzem, hogy sosem lesz vége a bűnnek és ezeknek a gondolatoknak. Harag, irigység, tisztátalan gondolatok, csak, hogy néhányat említsünk. Jól tudom, hogy ez mind rossz dolog, hisz Isten igéje mondja. Most hogyan tovább?

Én ≠ érzéseim

Ekkor eszembe jut, hogy nemrég olvastam egy írásban arról, hogy a Jakab 1:14-ben van írva: „Mindenki kísértetik, amikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága.” A legtöbb hívő azt gondolja, hogy a kívánság bűn, és arra vágynak, hogy bár ne éreznének egy kívánságot sem. Úgy érzik, valami nem stimmel velük, amiért kívánságaik vannak. Azt még senki sem olvashatta, hogy a megtérésünk után megszűnik a kísértés, viszont azt igen, hogy lehetséges győzni, és nem cselekedni bűnt. (1 Péter 4:1-2) Ez a mi elhívásunk Krisztusban! Ezért, amikor kísértve vagy, az még nem jelenti azt, hogy bűnt követsz el, az akkor következik be, amikor engedsz a kívánságaidnak. (Sigurd Bratlie: Dicsőség – Krisztus szolgája című írásból)

Hirtelen rájöttem valamire. Érezhetem úgy, hogy most ideges és türelmetlen vagyok, de ez nem én vagyok! Igaz, hogy a gondolatok az én fejemben vannak, de nem kell, hogy egyetértsek velük. Most a kívánságok át akarják venni az irányítást felettem, de ez valójában csak egy kísértés.

Érezhetem úgy, hogy most ideges és türelmetlen vagyok, de ez nem én vagyok! Igaz, hogy a gondolatok az én fejemben vannak, de nem kell, hogy egyetértsek velük.

A testemben, a saját emberi természetem része a kívánság, ami azt akarja, hogy Isten akarata helyett, a saját akaratom szerint éljek. Az énem ezen oldala úgy akar reagálni, hogy, amit Isten világosan kijelentett igéjében, azt ne higgyem el. Ez azért van, mert a kívánságok foglalják el a testemben az első helyet. Például kísértés a türelmetlenségre. Vagy a megsértődés, amikor valaki valami olyat mond rólam, ami nekem nem tetszik, stb.

A kísértés pillanata

Tehát, amikor feljön bennem a kísértés, azt jelenti, hogy vétkeztem? Egyáltalán nem! Ez a kísértés pillanata. Csak akkor vétkezem, ha tudatosan megengedem, hogy ezek a gondolatok vezéreljenek, annak ellenére, hogy tudom, hogy ellenkezik Isten akaratával. Annak ellenére, hogy tudom, ezt a helyzetet nem így kéne lereagálni. Addig nem követek el bűnt, amíg nem vagyok tudatában annak, hogy egy dologban kísértve vagyok, és nem tudatosan mondok „igent” a kísértésnek.

A legfontosabb dolog számomra, mindig emlékezni arra, hogy nagy különbség van köztem és a kísértéseim között. Én vagyok az, aki elhatározta, hogy többé nem vétkezik, nem számít, hogy a testemben mi jön fel. Nem számít, hogy mit érzek, mivel az érzéseim semmit sem jelentenek. Én a döntésem vagyok, ami elhatározta azt, hogy gyűlöli a bűnt, és nem akarja követni azt. (Olvasd el a Róma 7. és 8. részét!)

Szóval, még mindig az autómban ülök, és érzem, hogy feljön a türelmetlenség és idegesség, de tudom, hogy ez mind csupán csak kísértés. Mivel emberi természetem van kívánságokkal, azt érzem, hogy én vagyok türelmetlen. De én nem vagyok egyenlő az érzéseimmel! Én Jézus tanítványa vagyok, aki sosem vétkezett. Nem vagyok egy ezekkel a gondolatokkal. Erős, és határozott „nem” a válaszom a kívánságoknak. Igaz, hogy a testemben érzem ezeket a kívánságokat, de a fejemben nem engedek nekik.

Megtagadom magamban a türelmetlenséget, és nem vagyok hajlandó engedni neki, annak ellenére, hogy az érzéseim nem változnak meg azonnal. Istenhez imádkozom, erőért, hogy ellen tudjak állni a kísértésnek. Nem számít, hogy meddig tart, mert tudom, hogy véghezviszi. Imádkozom, hogy a türelmetlenség helyett szeretettel tudjak reagálni.

Kísértés = győzelem

Két perc múlva, amikor beszáll a barátnőm az autóba, már nem is kell, hogy észrevegye, hogy kísértve voltam. Érezheti helyette a kedvességet és megértést. Az ő érdekeit nézve, viszont talán szükség van rá, hogy szeretetben intsem arra, hogy legyen kicsit figyelmesebb másokkal. Szeretetből, és nem türelmetlenségből, vagy azért, mert kellemetlenül éreztem magam. Akkor jó lesz együtt. Akkor nem tud közénk férkőzni a bűn. Én voltam az, aki győzött, aki nem cselekedett bűnt, aki nem lett ideges és türelmetlen.

Szabadságom van abban, hogy hogyan reagálok a kísértésre, minden rajtam múlik! Isten – hatalmas kegyelme által – segít nekem minden egyes kísértésben, hogy győzhessek. Minden egyes kísértéssel, egyre több isteni természetben lehet részem. (2 Péter 1:4) Minden egyes kísértés felett győzhetek, és alig várom, hogy a Szellem gyümölcseivel reagáljak mindenre. Szeretet, jóság, hosszútűrés, stb. (Galata 5) Ez az én reménységem!