Változás a szemem előtt

A családban én vagyok a hetedik gyermek a tízből. Az otthonunk mindig hangos és káoszos volt, ahogy felnövekedtünk. Szókimondó és lármázó gyermekek voltunk, nem különösen szófogadók vagy könnyen kezelhetők. Viszont mindebben a sürgés-forgásban is megéreztük, ahogy lassan felnőttünk, hogy édesanyánk életében történt valami. Kézzelfogható és világos változás ment benne végbe.

Természet szerint édesanyám nagyon „lobbanékony” volt. Bár igyekezett a lehető legjobb anya lenni – és nagyon is jó anya volt -, gyakran találkozott jóságának határaival a bűneset miatt örökölt természete miatt (Róma 7:21). Könnyen dühbe jött, idegessé és feldúlttá vált.

Új módon tekinteni a helyzetekre

Idővel azonban észrevettük, hogy az őt régebben leverő és bosszantó dolgok már látszólag nem érték el ugyanazt a hatást. Nem panaszkodott, hogy ez és az nem igazságos, és azt sem éreztük többé, hogy túl sok neki minden. Mostanában egy beszélgetés során megkaptam a választ a változásra, melyet nála tapasztaltunk.

„Ez a nap az, amelyet az Úr rendelt; örvendezzünk és vigadjunk ezen!” Zsolt. 118:24.

Édesanyám elmesélte, hogy úgy döntött, hisz ebben a versben, és ez számára sziklaként szolgált. Nem számít, mi történt a nap folyamán, mindig ezt ismételgette: „Ez az a nap, melyet az Úr rendelt, én vigadozni és örvendezni fogok.” És ez azt is jelentette, hogy akkor is, amikor a dolgok látszólag ellene voltak, a mai nap is az a nap volt, melyet az Úr rendelt, és ezek a helyzetek Isten által számára gondosan kiválogatott alkalmak voltak. Itt fedezte fel természetében a bűnt, mely korlátozta őt abban a vágyában, hogy mindig türelmes, szeretettel teljes és kedves legyen. Viszont az, hogy látta határait, azt is jelentette, hogy kezdhetett vele valamit, és Isten Igéjében megtalálta az ehhez szükséges eszközöket. Megtanulta úgy venni ezeket, ahogy Jakab is int minket:

„Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek, tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez. A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül.” Jakab 1:2-4.

Megtanult örülni a helyzetekben úgy, ahogy voltak. Ez egy hihetetlen fejlődés volt. Megértette: ahhoz, hogy részesüljön a Szellem gyümölcseiben, az adott helyzetekben a saját követelésének és akaratának meg kellet halnia. Ezért amikor a dolgok a saját akarata ellen voltak, tudott annak örülni, hogy lehetősége volt Isten akaratát tenni a sajátja helyett. Ez azt jelentette, hogy megtagadta magát, és nem adott helyet azoknak a természetes reakcióknak. Az eredmény pedig az lett, hogy megszabadult a bűntől. Többé már nem a természetében lévő bűn irányította reakcióit, hanem Isten tudta vezetni őt az Igéjén és a Szent Szellemen keresztül.

Hinni, hogy Isten dolgozik

Még az átváltozási folyamat kezdete után is édesanyám nem mindig érezte úgy, hogy fejlődött haragja legyőzésében, de ragaszkodott Isten ígéretéhez: „Aki elkezdte bennetek a jó dolgot, elvégezi a Krisztus Jézusnak napjáig:” Fil. 1:6.  Isten megígérte, hogy befejezi a benne elkezdett munkát, és tudta, hogy eljön a nap, mikor legyőzi borzasztó ellenségét: a haragot.

Az eredmény észrevehető változás volt, mely a szemünk előtt ment végbe. Zaklatottsága a helyzetekben örömre és türelemre változott. Ez a változás jobb anyává és jóval boldogabb emberré tette őt. Többé semmi nem mehetett rosszul!

Például régebben gyakran méregbe jött, ha rosszul viselkedtünk, és elég éles nyelve is volt. Idővel tapasztaltuk, hogy lassan legyőzi ezt a haragos hajlamát. Egyszerűen többé már nem lett mérges. Most már gyengéd, kedves és hosszútűrő személyként ismerjük őt. Most ez az igevers jut eszembe, amikor édesanyámra gondolok:

„A ti szelídlelkűségetek ismert legyen minden ember előtt.” Fil. 4:5.

Most már kedvességet, jóságot, türelmet és örömöt sugárzik. Ezek a mennyei erények ragyognak életéből, és hatalmas vágyat keltenek másokban, hogy ugyanerre az életre jussanak el.

„De a Szellemnek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség…” Gal. 5:22-23.

A változás, melyet édesanyámnál tapasztalhattam, ahogy felnőttem, valami egészen isteni volt. Efelől semmi kétségem nincs. És ez engem tovább hajt, hogy én is átváltozási életet éljek, és az én életemnek is ugyanez a vonzása legyen mások felé; ugyanaz a követendő példa, mely édesanyám élete volt számomra.

Köszönet tehát a példádért, kedves Édesanyám! A gyermekeid örökké adósok neked azért, hogy megmutattad: változásban élni teljesen lehetséges és kifizetődő!