Mit jelent félni Istent?

A Bibliában újra és újra bíztatva vagyunk arra, hogy féljük Istent, legyen Istenfélelmünk, éljünk Istenfélelemben. Vajon miért kell félnünk Istent? Nem szeretet-e az Isten? 1. János 4:18-ban ez áll világosan: „A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: aki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben.”

Hogyan hihetjük, hogy Isten szeret bennünket, és ugyanakkor, hogy félnünk kell Őt?

Hódolat és tisztelet Isten iránt

Istent félni nem ugyanaz, mint félni egy zsarnoktól vagy egy diktátortól. Nem kell félnünk haragjától, hacsak nem félünk a büntetéstől, amit egy rossz lelkiismeret és egy a bűntől meg nem tért szív okozhat. (Róma 2:5-9)

Félni Istent az teljes hódolat és tisztelet a Mindenható Isten, mindeneknek Teremtője iránt. A Bibliában bepillantást kaphatunk a mennybe, ahol látjuk, hogy a mennyei lények imádják őt szakadatlanul a trón körül, és kiáltják: „Szent, Szent, Szent!”, elfedvén arcukat. Ez a Mindenható Isten nevemen hívott szolgálni őt, és úgy dolgozik bennem, hogy meg lehessek váltva, hogy vele együtt legyek az örökkévalóságban. Ez kimondhatatlan szeretethez, hálához és hódolathoz kellene vezessen, melyeknek növekedniük, terjedniük kellene szívemben!

Számunkra ez okozza azt, hogy félünk vétkezni ellene, mivelhogy mi nem akarunk mást itt ezen a világon, minthogy az Ő tetszésére legyünk és hogy dicsőítsük Nevét. Félünk szomorúságot okozni neki, mert tudjuk milyen hihetetlenül nyomorult a bűn, mennyire gyűlöli azt Isten és milyen nagy fájdalmat okoz számára, mikor vétkezünk.

„Most pedig, óh Izrael! Mit kíván az Úr, a te Istened tőled? Csak azt, hogy féljed az urat, a te istenedet; hogy minden ő utain járj, és szeresd őt, és tiszteljed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, megtartván az Úrnak parancsolatait és rendeléseit, amelyeket én ma parancsolok néked, hogy jól legyen dolgod!” V. Mózes 10:12-13

„Az Úrnak félelme a gonosznak gyűlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz utat, és az álnok szájat gyűlölöm.”  Példabeszédek 8:13

Félni Istent az:

• Egy helyes engedelmesség és tisztelet iránta úgy, hogy megtesszük azt, ami követeltetik tőlünk az Ő szolgálatához. (Zsoltárok 89:7-9; Zsidók 12:28-29)
• Az ő arca előtt állni mindenben, amit teszünk, hogy az ő tetszésére legyünk anélkül, hogy hagynánk magunkat befolyásolni attól, hogy az emberek előtt jó hírnevet szerezzünk. (1. Péter 1:24-25)
• Tudni, hogy mi csakis Istennel számolunk el tetteinkért, nem mással.
• Félni ellenszegülni az ő akaratának.
• Félni megszégyeníteni őt a mi cselekedeteinkkel. Akkor igazságosan, szeretettel és jósággal vagyunk a mi embertársaink felé.
• Félni hibásan bemutatni Őt vagy Igéjét ezen a földön.
• Félni könnyelműen venni azt, amire Isten elhívott bennünket és a szolgálatot, amit Ő adott nekünk.
• Bűn iránti gyűlölet; tudatosság arra nézve, hogy milyen rendkívül bűnös a bűn. (Róma 7:13)
• Szeretni Őt teljes szívünkből, teljes lelkünkből és minden erőnkből, megtartván parancsolatait. (V. Mózes 6:4-5; 5 Mózes 10:12-13; Máté 22:36-38)

Istenfélelem nélkül:

Ha nem féljük Istent, akkor nem vesszük a bűnt elég komolyan. A bűn következménye hatalmas. Még akkor is, ha megbocsáttattak bűneink, Isten igazsága azt jelenti, hogy  le kell aratnunk az elkövetett bűnök következményét. (Galaták 6:7-8) Az igaz, hogy Isten mérhetetlenül nagy kegyelemmel és hosszútűréssel van felénk, és hogy Jézus meghalt a mi megszabadításunkért, hogy bűneink meg lehessenek bocsájtva mikor megtérünk azokból. Nekünk abszolút szükségünk van erre, mert a bűntől való szabadság és a megszentelődés az a folyamat, melyben vagyunk. Azonban Isten kegyelmét és megbocsátását, mint kifogást használni a vétkezésre az itenfélelem hiányát mutatja, egy hiányt az Istenhez való szeretetből. Ez az alapja annak, hogy féljük és szeretjük Istent:

„Ha a bűnöket számontartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?! Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy mi féljünk téged!” Zsoltárok 130:3-4. Mikor megmérjük szavainkat és cselekedeteinket az istenfélelem mérlegén, akkor kapunk bölcsességet, belátást és erényt, mert akkor tanuljuk és tesszük Isten akaratát. Az istenfélelem hiánya ahhoz vezet, hogy a saját akaratunkat tesszük. Ez Isten megbecsülésének a hiánya, butává tesz minket és nem vezet semmilyen szellemi növekedéshez.

Ha igazán féljük Istent, akkor ez minket egy mély személyes kapcsolathoz kell vezessen Istennel. „Meg van írva: «Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj. »” Lukács 4:8. Ez a kapcsolat folytatódik az örökkévalóságban.

„ Ezért tehát mi, akik rendíthetetlen országot kaptunk, legyünk hálásak, és azzal szolgáljunk Istennek tetsző módon: tisztelettel és félelemmel. Zsidók 12:28

„ Mindezt hallva a végső tanulság ez: Féld Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez minden embernek kötelessége!” Prédikátor 12:13