A keresztényeknek mindig boldognak kell lenniük?

Feltehetjük magunknak a kérdést: egy kereszténynek mindig boldognak kell lennie? Helytelen szomorúnak érezned magadat, ha keresztény vagy? Sokak szerint nem szabad úgy gondolkodnunk, hogy egy kereszténynek mindig boldognak kell lennie.

Ez azért van, mert a boldogságot általában emberi érzelmekkel azonosítjuk, míg valójában a keresztény életnek egyáltalán nem érzelmeken kell alapulnia, hanem a hiten!

Szomorkodhatok a világ állapotán. Lehetek bánatos egy veszteség miatt. Ezzel egyidőben nem szabad elveszítenem a hitemet és bizalmamat abban, hogy Isten keze nyugszik az életem felett és Ő mindent a legjobb javamra fordít. Az Ő erejével legyőzhetek bármit, ami kizökkentene a békémből, reménységemből, megelégedettségemből, a szellememben lévő örömtől. Ha arra várok, hogy a hetedik mennyországban érezzem magamat, akkor talán örökké várnom kell. Ámde van-e ez a mély hit-horgonyom, hogy Isten kezében minden úgy van, ahogy lennie kell? Vajon nem ez az igazság a boldogsággal kapcsolatban? Nézzük, mit ír a Biblia: „Boldog, akinek segítsége a Jákób Istene, és reménysége van az Úrban, az ő Istenében.” Zsolt.146:5

Olvass többet itt: Soul vs. spirit: What is the difference

Mi a boldogság?

A boldogságot, ahogy a legtöbb ember gondolja, külső tényezők alakítják: emberek, dolgok, helyek, gondolatok, események. De mi van, ha nem? Ha a boldogság valójában egy mély alap és bizalom Istenben? Egy szikla, amelyen állhatok, függetlenül a külső tényezőktől, más emberektől, dolgoktól, helyektől, gondolatoktól és eseményektől. Egy döntés, amelyet meghozok újra és újra az életben. Egy döntés, amelyet nem tudok meghozni a saját erőmből, de a Szent Szellem hatalma által igen. A Biblia így írja: „Aki figyelmez az igére, jót nyer; és aki bízik az Úrban, oh mily boldog az!” Péld.16:20

Mindannyian megtapasztalunk helyzeteket, amelyek „megrendítenek” minket. Helytelen azt feltételezni, hogy valaki akkor is boldog kellene legyen, ha valamilyen fájdalmas dolog történik az életében? Vagy hogy boldog legyen, aki depresszióval és más betegségekkel küzd? Valóban helytelen, amennyiben a boldogságot a jó érzésekkel azonosítjuk. Azonban nem helytelen, ha a boldogság nem csak egy emberi érzelem, hanem egy megalapozott bizalom Istenben és az Ő szeretetében irántam; egy mély szellemi béke és bizonyosság. Meg van írva, hogy „mindenkor örüljetek!”. Ez nem jelenti azt, hogy örülnünk kell egy fájdalmas eseménynek, hanem örülni annak, hogy tudom: Isten keze nyugszik felettem attól függetlenül, ami történt. Örülni annak, hogy tudom, rá támaszkodhatok, és Ő felemel és a kezében hordoz a nehéz időszakokban, a próbákon, a bánatokon keresztül.

A boldogság nem a szomorúság és fájdalom hiánya. Jézus „fájdalmak férfia és betegség ismerője” volt. Ézs.53:3 Mégis fel volt kenve „örömnek olajával társai felé”, mivel szerette az igazságot és gyűlölte a hamisságot. (Zsid.1:9) Ha én ugyanúgy szeretem az igazságot és gyűlölöm a bűnt, mint Ő, akkor én is fel leszek kenve, és boldog leszek szellememben. „Az igazak pedig örvendeznek és vigadnak az Isten előtt, és ujjongnak örömmel.” Zsolt.68:4

Ne keverjük össze a boldogságot az élvezettel!

Mert a boldogság nem is az én természeti, emberi szenvedélyeim és vágyaim beteljesülése. Valójában ezek ürességhez, elégedetlenséghez, és végül nyomorúsághoz vezetnek, miután „a bűn ideig-óráig való gyönyörűségének” vége. A boldogságot nem szabad összekeverni az élvezettel: a gyönyörűséggel és megelégedettséggel, amelyet a nekünk tetsző dolgok okoznak. Pont azáltal, hogy legyőzöm ezeket a szenvedélyeket és vágyakat – a testben lévő bűnt – kapok mély boldogságot a szellememben.

„Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják; hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és ahol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják.” Máté 6:19-20 Ha tudom, hogy egy hűséges élet után örök és hervadhatatlan vár rám, akkor a próbák, bánat, szomorúság ellenére mély belső békét kapok, amelynek semmi köze a jó „érzésekhez”. „Romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségem” van, „amely a mennyekben van fenntartva számomra”. 1.Pét.1:4

Valódi örömöt hoz a szívembe, ha képes vagyok szeretni egy olyan helyzetben, amely korábban megsértődést, keserűséget vagy haragot váltott volna ki belőlem.

Valódi örömöt hoz a szívembe, ha nyugalomban tudok lenni egy olyan helyzetben, ami korábban szorongást, félelmet és nyugtalanságot váltott volna ki belőlem.

Valódi örömöt hoz a szívembe, ha el tudom fordítani a tekintetemet olyan dolgokról, amelyek korábban megkötöttek.

Valódi örömöt hoz a szívembe, ha tudok szolgálni és adni, holott korábban telve voltam lustasággal és önzéssel.