Csak egyszer élsz!

„Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza.” Jób 16:22

Ahogyan egy énekben mondja: „Csak egy alkalom adatott az élet útját futni.” Látnunk kellene a komolyságát annak, hogy életben vagyunk. Isten életet adott nekünk és számot kell adnunk minden egyes kegyelmi napért. Nem térhetünk vissza azokhoz az időkhöz, amik elmúltak. Most az a fontos, hogy folytassuk azért, hogy a hátralévő időből minél többet nyerjünk ki. Lépésről lépésre haladunk az úton, amelyen nem mehetünk vissza.

Jó átgondolni és tanulni azokból a dolgokból, amik mehettek volna jobban is. Péter ír a gazdagon való bejutásról a mi Jézus Krisztusunk örök országába. (2 Péter 1:11) Ezt Krisztus erényeihez való ragaszkodás által kapjuk meg. Nem szabadna elfeledni a régi bűneinkből való megtisztulásunkat. (2 Péter 1:5-9) Ha ezt elfelejtjük, akkor elfelejtünk alázatban és félelemben járni.

Biztosan vannak sokan, akik szeretnék visszatekerni az idő kerekét, hogy helyrehozzanak valamit, amit máshogy kellett volna tenni vagy mondani. Azonban ez lehetetlen. Amennyire csak lehetséges, bocsánatot kell kérnünk Istentől és emberektől, ezután pedig folytatni az életünket, ami egyre gazdagabbá válhat.

Ha a tetőn vagyunk, amikor Jézus eljön, akkor készen is kellene lennünk találkozni Ővele, nem pedig lefutni a házba rendbe rakni a dolgokat, amiket nem mondtunk ki vagy nem tettünk meg.

Pál előtt egy hatalmas és dicsőséges cél volt és afelé futott mindennel, amije volt. Azt akarta, hogy az Efézusiaknak is ez a dicsőséges cél legyen a szemük előtt és így a buzgóságuk tökéletesebbé váljon. Ebben a versenyben szükségük volt a bölcsesség és a kijelentés szellemére, valamint a szív megvilágosított szemeire. Akkor a gazdagság a dicsőségben sokkal hatalmasabbá vált volna. (Efézus 1:17-20)

Most az a fontos, hogy előre nézzünk és fel a dicsőségre, ami elő van készítve nekünk. Nem jöhetünk vissza és egyikünk sem tudja mennyi ideig futjuk még ezt a versenyt itt a földön. Legyen az életünk mindig rendben, hogy mondhassuk mi is, ahogyan az idős Simeon: “Mostan bocsátod el, Uram a te szolgádat, a te beszéded szerint békességben: Mert látták az én szemeim a te üdvösségedet…” Lukács 2:29-30