Isten által kijelölt „hajtók”

Az Egyesült Királyságban a kedvelt sportok közé tartozik a vadászat vagy lövészet. A fácán vadászathoz például embereket bérelnek fel segítségül, hogy menjenek a mezőre és hajtsák a madarakat a levegőbe, hogy azok könnyű célponttá váljanak. Ezeket a „hajtókat” a mestervadász béreli fel, hogy a vadászok előtt menjenek és kihajtsák a prédát a nyílt terepre. Azonban a vadásznak látnia kell, hogy mi kerül ki a nyílt terepre, máskülönben elszalasztják a prédát, vagy „zsákmányt”, és az egész erőfeszítés kárba vész.

Isten által kijelölt „hajtók”

Mostanában észrevettem, hogy vannak bizonyos személyiségtípusok vagy helyzetek, amelyek számomra olyanok, mint a „hajtók”. Előttem mennek, vagy az utamat keresztezik, Isten pedig arra használja ezeket, hogy „felhajtsák” a természetemet – leleplezzék bűnös hajlamaimat és reakcióimat.

A kérdés azonban: mennyire vagyok éber arra, ami lelepleződött, vagy ki lett hajtva a nyílt terepre? Magam vagyok, vagy egy vagyok a „Mestervadásszal” – Istennel, hogy el ne szalasszam a mai „zsákmányt” – egy lehetőséget arra, hogy megfeszítsem a természetemet? Gyors vagyok arra, hogy észre vegyem és tudomásul vegyem, mit látok? Vagy megint elszalasztok egy lehetőséget arra, hogy tisztulhassak és átalakulhassak – megszabaduljak a természetemtől?

Mások hibáit nagyon könnyű észrevenni, vagy kommentálni az egyes helyzetekre adott reakcióikat. Az én feladatom és érdeklődésem azonban az kellene, hogy legyen, ami fel lett hajtva saját természetemből. Azért, hogy még inkább átformálódjak lépésről lépésre, napról napra.

Olvass itt többet: Egyedül ez határozza meg boldogságodat

Amikor erre gondolok, eszembe jut ez az igevers: „Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek.” Máté 5:6

Mennyire szomjazom arra, hogy lássam a saját természetemet? Imádkozom a szív megvilágosított szemeiért? Tényleg éhezem és szomjazom a megváltásra? Vagy csak hajtom a hajtót – elszalasztom a megváltás lehetőségét és nyugtalanságot keltek magam körül, miközben ellenállok Isten világosságának, amit adni akar nekem, mert arra várok, hogy mások meglássák magukat?

Egy alapos „hajtás”

„Mivel tehát Krisztus testben szenvedett, vértezzétek fel magatokat azzal a felismeréssel, hogy aki testileg szenved, az elszakad a bűntől…” 1 Péter 4:1-2. Ez a végső vágyunk: hogy a „hajtók” kihajtsák, amit ki kell hajtaniuk, míg végül semmi kihajtani való nem marad! Ez az én vágyam minden nap, hogy akikkel dolgom van a megfeszített Krisztus szellemét ízleljék nálam inkább, mint régi reakcióimat, az ingerültséget és csalódottságot.

Sikeres vadászatot!