Miért tűnik úgy, hogy Isten válaszol némely imára, némelyre pedig nem?

Anna történetében láthatjuk Sámuel 1. könyvében, hogy Isten válaszol az imákra.

„Örömöt szerzett szívemnek az Úr,
felemelte arcomat az Úr.
Tudok már mit felelni ellenségeimnek,
mert szabadításodnak örvendezhetek.”
1. Sámuel 2:1.

Ezek a szavak Anna imájának része, amit aznap énekelt, mikor kisfiát, Sámuelt vitte a templomba, hogy a pappal, Élivel éljen. Anna imádkozott Istenhez, hogy adjon neki egy fiat és megígérte, hogy az Ő szolgálatára szenteli, amennyiben imája meghallgatásra kerül. Ismerjük a történetet, imáira válasz érkezett. Örvendezett aznap, mikor Sámuelt vitte a templomba, hogy átadja az Úrnak, habár nem lehetett könnyű otthagyni őt. (1.Sámuel 1:28)

Isten válaszol az imákra – a maga módján

Gyakran gondolkoztam Anna és Sámuel történetén. Voltak időszakok az életemben, amikor én is szükséget éreztem vagy vágyat valamire. Néha válaszol Isten imáimra, néha pedig úgy tűnik, hogy nem. Olyankor, amikor egy mély vágyódás volt a szívemben, Anna történetére gondoltam és arra – miért tűnik úgy, hogy Isten válaszol néhány imára, míg másokra nem?

Ézsaiás 55:8-9-ben van írva: “Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim – így szól az Úr. Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak utaim a ti utaitoknál, és gondolataim a ti gondolataitoknál.”

Istennek tökéletes terve van életünkre. Látja azt kezdetétől a végéig, és sok tanítanivalója van számunkra. Azt gondolhatjuk, tudjuk mi a legjobb nekünk. Például erre a munkahelyre van szükségem, azzal a személlyel kell megházasodnom stb. Eltervezhetjük életünket és azt gondolhatjuk, mindent ellenőrzés alatt tartunk. Viszont ahogyan az Ézsaiás 55:8-9-ben látjuk, Isten gondolatai gyakran eltérnek a mieinktől. Emberként afelé húzunk, hogy földi nyereséget keressünk és a saját kényelmünket. Azonban Isten gondolatai az átformáltatásunk a földi emberi hajlamainkból, hogy valami istenit teremtsen az élethelyzeteinken keresztül.

Isten terve az életemre

Ha úgy találjuk, hogy Isten nem olyan módon válaszol imáinkra, mint reméltük, akkor tekinthetjük azt egy lehetőségnek a nyugalomra jutáshoz. Egy aktív harc lehet ez, mert azt jelenti, hogy feladom saját akaratom és Isten tervéhez igazítom magam. Harcolhatok azon gondolatok ellen, hogy Isten talán nem szeret engem, mert nem kapom meg amit kérek. Választhatom, hogy hiszek a versben, amely azt mondja: „Mily drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmas azoknak száma! Számolgatom, de több a homokszemeknél, és a végén is csak nálad vagyok.” Zsoltárok 139:17-18.

Amikor megtanulom szeretni Isten akaratát az életemre nézve, akkor az Ő gondolatai az én gondolataim lesznek, és Útjai az én útjaim lesznek. Megtanulok akarata szerint imádkozni az életemre nézve.

Olvass többet erről: Isten akarata szerint imádkozni

Gyönyörködj az Úrban

Emlékszem hallottam egyszer egy üzenetet, melyben a Zsoltárok 37:4-et említették. „Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit.” Abban az időben úgy éreztem, hiányzik valami az életemből és azért imádkoztam Istenhez, hogy betöltse azt a szükségemet. Viszont ebben az üzenetben a beszélő arra bíztatta a gyülekezetet, hogy megtanuljanak gyönyörködni az Úrban. Azt is mondta, hogy ehhez fel kell adnod a saját akaratod, és mindent Isten kezébe kell tenned. Amikor hallottam ezt az üzenetet, tudatosan választottam, hogy ezt teszem. Eldöntöttem, hogy nem számít mennyire akartam azt, félreteszem saját vágyaimat és arra fogok összpontosítani, hogy „az Úrban gyönyörködjek”. Azzal foglalom el magam, hogy megtaláljam minden nap a munkát, amit Isten készített számomra és éber leszek használni ezeket a lehetőségeket, hogy jobban megismerjem Őt. (Zsoltárok 139:16) Azon dolgozok, hogy nyugalomra jussak az egyszerű mindennapi helyzetekben, hogy áldjak másokat és ezen legyen a fókuszom ahelyett, hogy a saját akaratomat keresve gürcölnék.

Eltelt néhány év azóta, hogy ezt a döntést meghoztam. Volt idő, mikor még éreztem a szükségét azoknak a földi dolgoknak szívemben és imádkoztam is azokért Istenhez abban az időben. Azonban telve lettem örömmel akkor is, ha Istennek más tervei voltak az életemmel. Teljesen meg vagyok győződve, hogy hallott engem, és még biztosabb vagyok benne, hogy szeret és közelről figyel. Rendkívüli örömet kaptam a szívembe, mely nem földi áldásokon alapszik. Abból ered, hogy Isten akaratát teszem. Amikor megtanulok megalázkodni és hagyom, hogy Ő vezessen engem, akkor tapasztalom, hogy megad mindent a teljes boldogsághoz, helyzetemtől függetlenül. Ezt az örömöt magammal vihetem egész életemben, akárhol vagyok.

Úgy gondolom Anna is megértette ezeket a dolgokat. Megkapta, amit kért, de hajlandó volt a fiát visszaadni Istennek. Ez fontos nekünk is. Mikor Isten megáld minket, mindig késznek kell lennünk visszaadni ajándékát neki. Tudni akarja, hogy itt a földön mindennél jobban szeretjük-e Őt. Viszont abban is nagyon érdekelt, hogy megáldja azokat, akik teljes szívvel neki akarnak szolgálni.

„Hagyd az Úrra utadat,
bízzál benne,
mert ő munkálkodik:
világossá teszi igazságodat,
jogodra fényt derít.”
Zsoltárok 37:5-6.