Mi a különbség a megigazulás, megváltás, és megszentelődés között?

A megigazulás, megváltás, és megszentelődés kéz a kézben járnak.

A megigazulás, megváltás, és megszentelődés

Megigazulás – bűnbocsánat, az eddig elkövetett bűneim és az ezekért járó büntetés eltörlése Jézus Krisztusba vetett hit által. Ő magára vette bűneimért járó büntetést és megfizette az árat azzal, hogy meghalt helyettem. (Galácia 2:16). Ez vezet megváltáshoz.

Megváltás – az elkövetett bűneim miatt járó büntetéstől megmentve lenni – de még ettől nagyszerűbb, hogy – a bűnnek gyökerétől is; a bűn testében való fogságtól. (Zsidók 7:19, 25). A Szent Szellem vesz lakozást bennem és dolgozik, vezet engem, hogy legyőzzem a bűnt, mielőtt elkövetném. Megszabadulok attól, hogy csupán azért, mert bűn van bennem, cselekedjem is a bűnt – ami pedig tovább vezet engem…

Megszentelődés – Ez az eredménye a megváltásnak. Ez egy átváltozási folyamat az emberiből isteni természetre (2 Péter 1:2–4; 1 Péter 1:15–16; Máté 5:48); megszentelődni. Ez a megmunkálás, aminek alávetem magam egész életemben, amikor engedelmeskedek a Szellemnek. Levetem a test cselekedeteit és felöltöm magamra a Szellem gyümölcseit. (Galácia 5:16–19).

Természetesen mindezt kegyelem által teszem. Isten kegyelemből munkálkodik szívemben, bűneim megbánására hív. Kegyelemből és hitbeli engedelmességből vagyok megmentve, megszentesítve és megtisztítva tanítványként, ahogyan a Mesterem, Megváltóm, Vőlegényem is tiszta.

Üdvösség hit által

„Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék. Mert az Ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.” (Efézus 2:8–10).

Hit és kegyelem által leszek megmentve – ez az egyetlen út az üdvösséghez! – de, hogyha „… minden törvényszegés és engedetlenség megkapta igazságos büntetését, akkor hogyan menekülünk meg mi, ha nem törődünk ilyen nagy üdvösséggel, amelyet az Úr hirdetett először?” (Zsidók 2:3–4). Másként szólva van büntetése annak, hogyha már meg lettünk mentve, elhanyagoljuk az üdvösségünket és visszatérünk a régi utunkra. Ezért kell „félelemmel és rettegéssel munkálnom üdvösségemet”. Végig észben tartva, hogy „Isten az, aki munkálja bennem mind a szándékot [ez kegyelem], mind a cselekvést [ez pedig kegyelem élő hittel párosítva! Hitben cselekedni!]” (Filippi 2:12–13).

Pál azt írta Timóteusnak, „legyen gondod önmagadra [az igazságra saját magamról, a bűnről ami bennem lakik; figyelni és ébernek lenni a kísértésekre] és a tanításra [megismerni a Szentírást, ahol megtalálom a normát, amellyel összehasonlíthatom az életemet], maradj meg ezek mellett [engedelmesen megtenni azt, amiről látom, hogy meg kell tenni – nem engedni uralkodni a bűnt a testemben; nem engedni a kívánságainak], mert ha így cselekszel, megmented magadat is, hallgatóidat is.” (1 Timóteus 4:16; Róma 6:12). Ez tisztázza, hogy van valami, amit nekem kell megtennem a megváltásomért.

Még mélyebb megváltás

Újjászülettem a Szellem által (János 3:5–6) és most tovább kell folytatnom az életemet a Szellem szerint. A Szellem elvezet engem a test cselekedeteinek levetéséhez. Igen, bűn van bennem, ami ellen tehetetlen vagyok. Ez viszont nem azt jelenti, hogy a bűnt cselekednem is kell! (1János 5:18; 1 János 2:3–9). Isten az, aki munkálja bennem mind az akarást, mind a cselekvést! Levetem a test cselekedeteit a bennem munkálkodó Szellem által. Ezek a jó cselekedetek, amelyeket Isten előre elkészített számomra, ezek szerint kell járnom és cselekednem. Nem látom egyszerre az egész munkát. Azonban, ha a Szellemnek hűségesen engedelmeskedek, akkor mindig többet és többet megmutat majd nekem a munkából, így még mélyebbre és mélyebbre juthatok a megváltásban.

A Szent Szellem munkálkodik bennem, de maga a Szentszellem nem végzi el a munkát. „Mert, ha test szerint éltek, meg kell halnotok, de ha a Szellem által megölitek a test cselekedeteit, élni fogtok.” (Róma 8:13). Nekem kell ellenállnom a testem kívánságainak és vágyainak, amint nyilvánvalóak lesznek előttem. Nekem kell szilárdan állnom a kísértés idején, nekem kell győznöm a bűn felett. Nem saját erőmből, – az emberi erőm semmi – hanem a Szentszellem erejével, ami azoknak adatik, akik a Szellemtől születtek.

Ezek a jó cselekedetek, amelyekben járok, nem a törvény cselekedetei. Ezek azok a cselekedetek, amelyeket Isten kifejezetten számomra készített elő. A Szentszellem pedig arra indít engem, hogy ezeket tegyem. (Galácia 5:16–20; Róma 6:5–7).

Megmenekülni élő, engedelmes hit által

Hit által menekülök meg, de nem egy tunya, élettelen hit által, ami szerint Jézus megtett már mindent helyettem, nekem pedig semmit sem kell tennem. Élő, engedelmes hit által tudom csak levetni a test cselekedeteit és felölteni magamra a Szellem gyümölcseit. (Kolossé 3:8—14). Nem vagyok a testemben lévő bűnhöz kötözve! Nem kell bűnt cselekednem!

„Mi tanúi vagyunk ezeknek az eseményeknek, és tanúja a Szentszellem, akit azoknak adott Isten, akik engedelmeskednek neki.” (Apostolok cselekedetei 5:32).

Hogyha folytatnám a testem cselekedeteinek megtételét, nem lennék szabad. Hogy mondhatom azt, hogy meg lettem mentve a bűntől, ha tovább vétkezem, csak mert „fedezve vagyok Jézus igazságossága által”?

„Mert aki a maga testének vet, az a testből arat majd pusztulást; aki pedig a Szellemnek vet, a Szellemből fog aratni örök életet.” (Galácia 6:8).

Isten az, aki dolgozik bennem, az Ő kegyelme von engem az igazságosság ösvényeire, tehát nem dicsekedhetek azzal, hogy bármit is tettem. E kegyelmi ajándék nélkül, ami Istentől van, erőtlen lennék a bűnnel szemben. Ezért Istené minden dicsőség. Ezért örökké magasztaljuk Őt, ekképpen: „Ámen! Az áldás, a dicsőség és a bölcsesség, a hálaadás és a tisztesség, a hatalom és az erő a mi Istenünké örökkön-örökké! Ámen” (Jelenések 7:12).